Esküvői sütik közé sütöttem ezt a titokzatos kis kekszet, amelybe, ha beleharapunk hirtelen nem tudjuk, hogy honnan van a mákíz, mert nem látszódnak mákszemek, se szürkeség sehol. :-) Ha egy napot áll a süti, akkor már nincs az az intenzív, kellemes mák íze, így, ha túl erősnek találjuk, akkor másnaposan (a lagzi után... :-) ) érdemes fogyasztani. Szerintem azonban roppant jól áll a keksznek, az eperlekvárhoz párosított mákos ízvilág.

Egy barátnőmtől kaptam a receptet, ami eredetileg margarinnal volt. Az apróbb módosításokon kívül, az egész úgy keletkezett, hogy igyekszem margarint egyáltalán nem használni, de vajjal ez a keksz például annyira porhanyós lesz, hogy fullasztóvá válik, ha egyáltalán összeáll a tészta, és nem folyik össze a sütőben. Így a megfelelő aránnyal, és a hidegen sajtolt olajok ízével kalkulálva a vajas olajos kombinációt kezdtem el alkalmazni, és nagyon bevált. Tényleg csak arra kell figyelni, hogy melyik olaj, mihez illik.

Hozzávalók:

60 dkg liszt
12 dkg mákolaj
20 dkg vaj
20 dkg porcukor
3 tojássárgája
1 tk. sütőpor
2 tk. vanília kivonat/ 2 zacsi vaníliás cukor
1 citrom reszelt héja
1 üveg (kb. 25 dkg) finom házi eperlekvár

A száraz hozzávalókat előbb összekevertem, hogy jól elegyedjenek, mert a tésztát csak rövid ideig kell gyúrni. Ezután hozzáadtam a többi hozzávalót is, majd az egészet összegyúrtam és egy fél órára a hűtőbe tettem pihenni. A pihent tésztát ujjnyi vastagra kinyújtottam és 4-5 centi átmérőjű köröket szaggattam belőle. Két tepsire való lett belőle, amit 160 fokos, előmelegített sütőben sütöttem ki. 10 perc elég nekik a meleg sütőben. Bármennyire is puhák amikor kivesszük, ahogy hűlnek, keksz állagúvá keményednek. Semmiképp se szabad túlsütni, és kiszárítani. Miután kihűltek, gazdagon megkentem az egyik felüket lekvárral, és kettesével összefordítottam őket.