A tésztanyújtó régi álmom volt. Végre az én konyhámnak is állandó tartozéka lett!
A mustárliszt az angol mustárporral megegyező csípős, okkersárga mustármagdara. Érdekes, hogy a mustármagolaj egyáltalán nem csíp, míg a liszt erős. A kifőzött tészta már sokat veszít a nyers mustárízéből.
Hozzávalók:
500 g szűzpecsenye
200 g búzaliszt
50 g mustármagliszt
4 tojás
só
frissen őrölt bors
szárított és friss bazsalikom
1 csili
2 ek. mustármagolaj
A liszteket, 1 tk. sót és a tojást összekevertem, majd a tésztát kézbe fogtam, és addig gyúrtam, amíg selymes, teljesen göcsörtmentes nem lett. Fóliába csomagoltam és a hűtőbe raktam állni egy fél órára.
A sütőt 150 fokra bekapcsoltam, hogy előmelegedjen a húsnak.
A lehűlt tésztát nyújtófával ujjnyi vékonyra nyújtottam, majd szakaszosan egyre vékonyabbra és vékonyabbra húztam a géppel. Amikor már megfelelő volt a vastagsága (vékonysága), akkor jó lisztesen felhajtogattam, és egy késsel csíkokra vágtam, így gyakorlatilag metéltet kaptam.
A szűzpecsenyét sóztam, borsoztam, bazsalikommal fűszereztem, majd nagy lángon mustármagolajon körbepirítottam a hús széleit. Azután 20 percre 150 fokos sütőbe tettem, hogy átsüljön.
A szépséges tésztacsíkokat 2-3 perc alatt puhára főztem a lobogó sós vízben, majd tányérra szedtem és a felszeletelt hússal, csilikarikákkal, friss bazsalikommal tálaltam. Még egy kis mustármagolajjal meglocsoltam.
